9. rész

Sziasztok. Ez a rész kicsit rövid lett, de ezentúl ismét próbálok hosszabb részeket hozni. Remélem tetszeni fog ez a rész, lehet hogy egy-két rész még értelmetlen, de majd érteni fogjátok a további részekben. Jó olvasást és remélem ajánljátok a blogomat másoknak is. Ölelés :)


Feküdtem a kanapén és hirtelen Ya Ou mellettem termett és szörnyen elkezdett csikizni. Nevetések közepette kérleltem, hogy hagyja abba, de nem akarta. Majd, mikor sikerült valahogy felkelnem, én is elkezdtem csikizni őt. Na, az már neki sem tetszett.
- Oké, megegyezhetünk. Befejezem, ha te is. – mondtam mire felnevetett és magához húzva megölelt. A többi srác persze jókat nevetett rajtunk.
- Voltatok ma már facen? – kérdezte mindenkitől Benny.
- Még nem. Van valami izgi? – kérdezte Sziki.
- Az egyik csoportba írt a tegnapi kislány, olvasom: „Képzeljétek mi történt velem. Szüleimmel jöttünk este haza, mikor láttuk, hogy egy kocsi áll a leállósávban. Apum egyből megállt és mikor kiszálltam alig hittem a szememnek. A Bytheway volt ott. Mikor kiszálltunk Oli épp egy szőke hajú 17 év körüli lányt ölelgetett. Kaptam a fiúktól autógrammot és csináltam velük közös képet. De ez még mindig semmi. A lány csinálta rólunk a képet, majd később félrevonult telefonálni. Oli hirtelen odament hozzá, elvette a kezéből a telefont, pontosan nem értettem mit mondott, de a vonalban lévő emberrel elkezdett kiabálni. A lánynak elég rossz kedve lett, és Oli odament hozzá megpuszilta és elkezdte ölelgetni. Látszott Olin, hogy aggódik és nagyon védelmezően ölelte. Szerintetek ki volt az a lány? Esetleg a barátnője?” – olvasta fel Benny. Én csendben próbáltam fel fogni a hallottakat, a többiek szerintem ugyanígy tettek, ugyanis nem szólalt meg senki. A földet pásztáztam, mikor Oli véget vetett a csendnek.
- Legalább a személyleírás stimmelt. – mondta, mire mindannyian elnevettük magunkat.
Segítettünk rendet rakni Olinak, közben ment a tv. Pakolás közben arra lettünk figyelmesen, hogy a tv-ben Olivér nevét mondják, azonnal felhangosítottuk a tv-t és figyelmesen néztük. A reflektorban volt Oliról egy lesi fotó volt hátulról miközben mellette sétálok. Azonnal felismertem a képet. Ez akkor volt mikor a stúdióba mentünk, be volt csukva a szemem és ő vezetett engem. Ada mellé azt mondta, hogy sok mindenkit foglalkoztat a kérdés, hogy ki az a szőke hajú lány. Lefagyva figyeltem a tv-t, ahol már nem is erről volt szó. Bambulásomból Ya Ou ébresztett fel.
- Mi a franc ez? Ezeknek nincs jobb dolga? Foglalkozzanak már a saját életükkel. – mondta idegesen Ya Ou.
- Nyugi tesó, úgy se tudják ki ő és mi a neve. – mondta Benny.
- Én csak azt nem értem, hogy miért nem keresték fel Olivért, hogy megkérdezzék ki az, mielőtt leadták volna ezt. – háborodott fel Sziki. Oli és én meg se szólaltunk. Csak néztem ki a fejemből és azon gondolkoztam, hogy most mi lesz. Végül kikapcsoltuk a tv-t és elindultunk. A srácok a mai koncertjükre, de előtte hazadobtak még engem. Útközben megbeszéltem Olival, hogy kedden feljövök hozzá angolozni. Előre hozott érettségizni szeretnék angolból, és ahhoz, hogy sikerüljön, gyakorolnom is kéne.

Hétfőn nem mentem suliba, mert nem éreztem túl jól magamat. Mostanában állandóan szédülök és gyenge vagyok és hányingerem van. Kedden mikor bementem a suliba a szokásos nyugi volt. Észrevétlenül sétáltam a termemhez szokásomhoz hívően. De mikor beléptem, mindenki mondta, hogy látott a tv-ben. De jó nekem. Szerencsére jó osztályom van és csak jó fejek járnak ide, így nem csináltak belőle nagydolgot. Óráim után elindultam Olivérhez. Írt sms-t, hogy Ya Ou is ott lesz, mert szakítottak Barbival, leszálltam a buszról és gyorsan beszaladtam csokiért. Egy kis boldogság hormon sosem árt, főleg szakítás után. Felmentem és becsengettem. Olivér nevetve nyitott ajtót.
- Szia. Mi történt? – kérdeztem én is, immár nevetve.
- Szia. Gyere be és megtudod. – ölelt meg.
- Szia, Szilvii, mizu? – kérdezte Ya Ou miközben megölelt.
- Semmi, na de mi ez a jó kedv?
- Életemben nem voltam még ilyen felszabadult. Annyira jó érzés.
- Úgy érted, már túl is vagy rajta? – csodálkoztam.
- Persze. Utóbbi napjaink szenvedések voltak és most legalább nem kér senki számon. És előttem az élet, szinglin bármit, bárkivel megtehetek. – húzogatta a szemöldökét, mire Oliból és belőlem kitört a röhögés. A nap folyamán rengeteget hülyéskedtünk és semmit sem angoloztunk. De nem hazudok, ha azt mondom, hogy nagyon jól éreztem magam.  Később Sziki Úr és Benny Úr is megérkeztek. Beszélgettünk és sztorizgattunk. Kimentem a konyhába inni, majd pár másodperccel utánam Ya Ou is kijött.
- Te is kérsz inni?
- Nem, köszi. Nem azért jöttem. Csak azt szeretném mondani, hogy tökre örülök, hogy megismertelek.
- Köszönöm, én is örülök, hogy megismerhettelek titeket. – kicsit elpirultam. Hirtelen megölelt, én persze viszonoztam, majd kicsit eltolt magától, rám mosolygott és feltette a kérdést.