3. rész

Utálja, ha Olivérrel vagyok, főleg hogyha nem szólok előtte. Elkezdtem remegni, amit szerintem Oli észre is vett, ugyanis bíztatóan rám mosolygott, mintha nem ismerné, hogy milyen Dávid. Távolabb mentem a srácoktól, majd beleszóltam a telefonba.
- Szia. Miújság? – kérdeztem leplezve félénkségem.
- Hali. Mégis mi a jó büdös francot csinálsz te Olivérrel, és én miért nem tudok róla? – kérdezte mérgesen.
- Meg tudom magyarázni. –mögöttem a srácok tudták, hogy gáz van így csendben voltak és szerintem minden szót hallottak.
- Hagyd, majd én. Elvégre ki is ő neked? A legjobb barátod. És ki vagyok én? A pasid. Te mégis vele vagy. – mondta idegesen.
- Ne csináld ezt. Hagy legyek már a legjobb barátommal, ha akarok. Ne kelljen már engedélyt kérnem. –mondtam most már én is idegesen.
- Nehogy már még neked álljon feljebb. Nem én lógok kettesben az ellenkező nemmel.
- Te miről beszélsz? Tudod, hogy ő a legjobb barátom. És egyébként is itt vannak a barátai, az együttes többi tagja. Megismertem őket és nagyon jó fejek. – közben a négyükre néztem és rájuk mosolyogtam, hárman visszamosolyogtak rám, de Olivér fürkészve nézett engem.
- JA, most már mindent értek. Szívesebben vagy vele és azokkal, akiket ismersz körülbelül 2 órája, mint a pasiddal. Igazad van, tök logikus. Ők biztosan jobban szeretnek, mint én téged. Igazad van, ne szólj ilyenekről, elvégre lassan többet vagy vele, mint velem. De szólj, ha a naptáradban lesz idő a pasidnak – mondta ezeket már kiabálva – vagy már nem is én vagyok a pasid?
- Kérlek, ne kiabálj velem. – mondtam elcsuklott hangon, és mivel nem szerettem volna, hogy a srácok lássák, a könnyeimet, jobbnak láttam, ha kimegyek a folyosóra.

*Olivér szemszöge*
Mikor a stúdió elé értünk, bevallom izgultam. A srácoknak már annyit meséltem Szilviről, és Szilvinek is a srácokról. Tudtam, hogy bírni fogják egymást. Olyan jól telt ez a délután. Hiányzott már, hogy a legjobb barátommal legyek. És így, hogy az egyik legjobb barátom megismerte, a másik három legjobb barátomat, így még jobb. Sokat nevettünk és énekeltünk neki. Mikor hirtelen megszólalt a telefonja. Azt hittem, hogy az apja vagy az anyja lesz az, és mivel bírnak engem és tudják, milyen vagyok nevetve vettem fel a telefont így: „Szilvi jelenleg túl jól érzi magát ahhoz, hogy telefonáljon. A sípszó után kérem, hagyjon üzenetet. Bíííp.”. A többiek jót nevettek rajta. De meg is bántam, mikor a vonal túl oldalán meghallottam Dávid hangját. Csak ennyit mondott: „Hagyd békén a barátnőmet.” Nem félek tőle, de Szilvit féltem tőle. Mikor odaadtam neki a telefont és a képernyőre nézett, hirtelen elkomorodott és láttam, hogy elkezd remegni. Fél. Fél tőle. Bíztatóan rámosolyogtam, hátha érzi, hogy mellette vagyok. A srácok egyből levágták, hogy kivel beszélhet, hiszen meséltem nekik, róla. Csendben maradtunk, hogy nyugodtan tudjon telefonálni és kíváncsiak is voltunk. Csak Szilvit hallottuk és mikor mondta, hogy a srácok milyen jó fejek, kicsit megnyugodtam, hogy bírja őket. Ránk mosolygott, de én csak néztem őt és vártam a fejleményeket. Szilvi ennyit mondott:
- Kérlek, ne kiabálj velem. – mondta szegénykém elcsuklott hangon és kiment a folyosóra. Hogy lehettem ennyire hülye? Meg kellett volna néznem, hogy ki hívja. Most miattam fél és miattam lesz rosszkedvű. Nem szeretem, ha szomorú, olyan jól áll neki, ha boldog. Gyönyörű a mosolya. Csak bámultam a földet, mire Ya Ou megtörte a csendet.
- Azzal a szeméttel beszél, akiről meséltél? – Csak bólintottam egyet.
- Mit mondott, amikor meghallotta, hogy te vetted föl?- kérdezte kíváncsian Benny.
- Hogy hagyjam békén a barátnőjét.
- Úristen, mit akar ez? És Szilvi miért fél tőle? Ilyen ijesztő lenne? – kérdezte Sziki.
- Számomra nem, de Szisszt féltem tőle.
- De meg nézném ezt a gyereket. Van erre lehetőség? – kérdezték a srácok egyszerre.
- Hát, holnap mikor Szissz végez, a sulijánál találkoznak és utána elmennek vásárolni. Szerintem tudom, hogy hova. Ott esetleg, de akkor azt úgy kell, hogy ne vegyenek észre minket.
- Ez nehéz lesz, tekintve arra, hogy sok rajongónk van, de megoldjuk. - kacsintott egyet Sziki.
- Amúgy nagyon aranyos és szép. Pont olyan, mint amilyennek mesélted. – mondta Ya Ou, mire a többiek csak bólogattak. Hirtelen nyílt az ajtó és Szilvi lépett be rajta. Arcára mosolyt erőltetve kérdezte meg:
- Hol is tartottunk?