11. rész

Sziasztok. Itt az új rész, remélem tetszik :) A következő részt nem tudom, hogy mikor hozom, de igyekszek :) Csináljak csoportot a blognak? Ha igen, akkor írjátok komiba :) Jó olvasást. Puszi :)

Ya Ou volt az. Átkarolt és nyugtatott, hogy minden rendben lesz. De nem tudtam megnyugodni. Lehet, hogy most vesztettem el a legjobb barátomat.
- Ne sírj. Megbeszélitek és minden rendben lesz. – mondta kis mosollyal az arcán.
- Nem lesz rendben semmi. Megbántott és én neki estem ahelyett, hogy meghallgattam volna. Elrontottam a barátságunkat. Én vagyok a hibás. – mondtam, majd még jobban elkezdtem sírni.
- Nem rontottál el semmit. És nem csak te vagy a hibás. De most ne rágódj ezen. Sírd ki magad, hagyd, hogy egy kicsit csituljanak a dolgok és majd megbeszélitek. – ölelt meg. Csodálkozom, hogy látványomtól nem ijedt meg és nem nevetett ki. Úgy nézhettem ki, mint valami zombi. A szemfestékem totál elmosódott, feldagadt a szemem.
- Haza kell mennem. Nem akarok itt maradni. – mondtam kicsit később.
- Elkérem a kocsi kulcsot és hazaviszlek. Várj meg itt, jó? – erre bólintottam. Rápillantottam az órámra 9 óra volt, mire hazaérünk már lesz vagy 10 óra. Gyorsan felhívtam anyát, hogy megyek haza, mert összevesztünk egy kicsit, de megnyugtattam, hogy Ya Ou hazavisz. Miután letettem a telefont ismét elkezdtem sírni. Még csak most vesztünk össze és már is hiányzik. Befordult két lány és szomorúan néztek rám, arra lettem figyelmes, hogy az egyik lány leguggolt hozzám.
- Szia. Minden rendben van? – kérdezte kedvesen.
- Tudunk segíteni valamiben? – kérdezte a másik lány. Mondtam nekik, hogy sajnos nem, de azért köszönöm szépen nagyon aranyosak. Rájuk mosolyogtam ők is rám, és bementek.

*Olivér szemszöge*

Veszekedtünk és veszekedtünk, míg a többiek csak nagyokat pislogva néztek minket. Hirtelen fogta magát kiment az ajtón és becsapta maga után. Nagyokat pislogva néztem utána. Benny törte meg a csendet.
- Hát ez durva volt.
- Te nem vagy normális. – mondta Ya Ou miközben felkapta a kabátját.
- Menj a francba. – mondtam, majd ő szemrehányóan nézett rám és Szilvi után ment. Én csak ott álltam és az ajtót bámultam. Hirtelen káromkodtam egy nagyot és földhöz vágtam a kezemben lévő poharat. Majd leguggoltam és elkezdtem felszedni a szilánkokat. Az egyik elvágta a kezemet, amiből elkezdett folyni a vér.
- Hagyd, majd én megcsinálom. – mondta Sziki.
- Én meg fertőtlenítem a kezed. Hol tartod az elsősegély dobozt? – kérdezte Benny. Elmondtam neki, hogy hol, majd mellém lépett. Fertőtlenítette a kezem. Fájt, mert kicsit csípte, de az jobban fájt, hogy lehet elvesztettem a legjobb barátomat, azért mert féltékenykedtem. Megköszöntem Bennynek és Szikinek is. Csak ültem és bámultam előre gondolkozva a történteken és azon, hogy vajon most mit csinálhatnak. Körülbelül fél óra telhetett el azóta, mióta elmentek. Nyílt az ajtó és Ya Ou lépett be rajta. Hirtelen felugrottam és megkérdeztem:
- Hol van Szilvi?
- Lent sír. Benny ideadnád a kocsi kulcsot?
- És mi hogy menjünk majd haza? – kérdezte Benny csodálkozva. Mielőtt Ya Ou válaszolt volna gyorsan közbe szóltam.
- Te most komolyan fel akarod vinni a lakásodba? – néztem rá ingerülten.
- Nem. Csak haza viszem, nem hagyom, hogy ilyen sötétben egyedül járkáljon. – nézett rám a szemét forgatva.
- Jaj, most te vagy a nagy megmentő a hős. Gratulálok. – kacsintottam rá.
- Hát, te hülye vagy. Mégis mi van veled Olivér? Először az interjú, aztán Szilvit hibáztatod, most meg ez. – nézett rám Ya Ou kérdőn.
- Ha nem hívtad volna el randizni, akkor nem adtam volna azt az interjút.
- Mi van? Mi köze a randinknak ehhez az egészhez? Ha neked is bejön, miért nem hívtad el randizni?– csodálkozott.
- Nem erről van szó Ya Ou. Hanem arról, hogy féltem, hogy te fontosabb leszel neki, mint én. És féltem, hogy majd hanyagol miattad. Te tehetsz erről az egészről. – üvöltöttem rá idegesen.
- Na, jó, szerintem ezt most fejezzük be. Teljesen kifordultál magadból.  – mondtam miközben Panni és Zsófi kopogtak be, akiknek Sziki ajtót nyitott. Köszöntötték barátjukat és kérdőn néztek ránk.
- Ti miért veszekedtek? – kérdezte Panni.
- Mert Olivér nem képes kezelni dolgokat, és ezért másokat hibáztat. – mondta Ya Ou idegesen nézve rám.
- Ez a nap azt hiszem ilyen. Előbb, amikor jöttünk fel. Egy lány nagyon durván sírt lent a lépcsőn ülve. Szegényt úgy sajnáltam. – mondta Zsófi.
- Igen, szegényhez leguggoltam és megkérdeztem, hogy tudok e segíteni, de azt mondta nem. Legalábbis azt hiszem ezt mondta. Annyira sírt, hogy nem teljesen értettem mit mond. – mondta Panni. Hirtelen még idegesebb lettem.
- Ennyire sír? – néztem kérdőn Ya Oura.
- Igen. Hála neked. – kacsintott rám. Mire teljesen elkeseredtem és belerúgtam a mellettem lévő székbe. A lányok csodálkozva néztek rám.
- Na, miről maradtunk le? Ki az a lány?
- Ő Szilvi. Én meg hülye vagyok. – erre a mondatomra Ya Ou arca megenyhült és úgy nézett rám.
- Nyugi, ez már megtörtént változtatni nem lehet ezen. Most az lesz a legjobb, ha megnyugszotok mindketten és majd pár nap múlva megbeszélitek. Viszont most megyek és hazaviszem. Utána visszajövök. – majd kilépett az ajtón. A srácok beavatták a lányokat. Leültem a tv elé a többiekkel. Benny berakott valamilyen filmet, de én egyáltalán nem figyeltem.

*Szilvi szemszöge*

Körülbelül negyed óra eltelt, mire Ya Ou visszajött. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Az út elején Ya Ou kérdezgetett meg beszélt hozzám, de mivel én csak egy szavas válaszokat adtam, így jó barát lévén látta, hogy most az a legjobb nekem, ha csönd van. A út további részén meg sem szólaltam. Mikor megérkeztünk megköszöntem neki, hogy hazahozott, megöleltem és kiszálltam. Bementem, köszöntem mindenkinek, gyorsan lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni.
Másnap reggel mikor felkeltem, a tükörhöz vezetett az első utam. Mikor belenéztem megrémültem látványomtól. Arcot mostam, majd alapozót tettem fel magamra ezzel eltűntetve karikáimat. Farmert húztam, felvettem egy pólót egy kardigánnal. Felvettem a kabátomat és indultam a suliba. Azt hittem, hogy a tegnapinál rosszabb napom nem lehet. Tévedtem. Töri órával kezdtem. Azt tudni kell, hogy négyes-ötös tanuló vagyok. De a töri az egyetlen tantárgy, amiből kettes vagy jobb esetben hármas. Rengeteget tanulok rá, de valahogy sose ment. Kikaptuk a múlt héten írt dogánkat. Egyes lett. Óra végén odahívott magához a tanár és ezt mondta: „Mi bajod az órámmal? Ma is elkalandoztál órán. Rosszra írod a dolgozataidat. A mostani dolgozatod is egyes lett. Ezennel bukásra állsz. Ha a következő dolgozatod nem lesz legalább hármas. Megbuktatlak. De pótvizsgán sem engedlek át.” – mondta majd kiviharzott a teremből. Eleredtek a könnyeim, a barátaim vigasztaltak, de a tegnapiról nem tudtak. Vagyis a veszekedésről nem tudtak. Az interjúról beszélt mindenki. Mikor a folyosóra kimentem mutogattak rám, összesúgtak a hátam mögött és volt, aki kinevetett. Kicsit szédültem. Rosszkedvűen mentem tesi órára. Átöltöztem, majd mivel még volt egy percem felhívtam Olivért. Végig kicsöngött és nem vette fel. Haragszik rám. Elszúrtam. Végig folyt egy könnycsepp az arcomon. És jött a tanár, hogy menni kell a terembe, gerendázni. Rajtam volt a sor, felmentem a gerendára. Miközben csináltam a feladatokat rajta elgondolkoztam. Minden jól ment. Átlagos életem volt, és most minden jó felbomlana körülöttem? A nagyszerű napokat hirtelen váltja át a rossz. Ilyeneken gondolkoztam, amikor hirtelen rosszul éreztem magam. Utolsó emlékem az, hogy fejjel lefelé leestem. Még egy pillanat rémlett, amikor a szirénázó mentőben feküdtem oxigén maszk volt rajtam. És ezután minden elsötétült.