10. rész

Sziasztok. Ne haragudjatok, hogy nem hoztam tegnap a részt, de sokat kellett tanulnom. A hétvégén megpróbálom bepótolni a lemaradásomat. Remélem ez a rész tetszeni fog, és kérlek írjatok véleményt, hogy tetszik -e a blog, mert különben nem tudom, hogy folytassam -e . Jó olvasást. Ölelés, Sziszi.

-Van kedved eljönni velem moziba? – nézett rám kiskutya szemekkel. Hát lehet erre nemet mondani?
- Persze, szívesen. Mikor? – kérdeztem, miközben vigyorogtam, mint egy tejbe tök.
- Pénteken jó? – kérdezte édesen mosolyogva.
- Igen. – mondtam, majd elindultunk vissza a srácokhoz. Mosolyogva ültem le és hallgattam Benny sztoriját, mi szerint a karácsonykor felszedett kilóknak több mint a felét leadta, mikor Olivér hirtelen megszólalt.
- Veletek meg mi van? – kérdezte hol rám, hol Ya Oura nézve.
- Lemaradtunk valamiről? – húzogatta szemöldökét Sziki. Éreztem, hogy elönt a pír így fejemet lehajtottam és hagytam, hogy Ya Ou válaszoljon. Pechemre ő se szólalt meg.
- Na, mi van? Miért néztek mindketten lefelé? – kérdezte Benny vigyorogva.
- Milyen meleg van itt, Olivér lekapcsolnád a fűtést? – kérdezte Ya Ou, mire mindannyinkból kitört a röhögés. Na, igen, így kell ügyesen témát váltani.
Pénteken kicsit izgatottan keltem, feltettem egy alapsminket, kivasaltam a hajamat és mivel hűvös volt kint ezért egy farmert választottam egy csinos pólóval és kardigánnal. Magamra kaptam csizmámat és kabátomat és indulhattam is. A suli idő gyorsan telt. Utolsó órám végénél felkaptam a cuccomat és elindultam a mozihoz. Könnyen odajutottam, mert szerencsére nem volt nagy tömeg a buszokon. Mikor a mozi elé értem Ya Ou mosolyogva integetni kezdett nekem. Odasétáltam mire ő felkapott és megölelt. Annyira jól esett ez.  Megvettük a jegyeket, vettünk pop cornt és bementünk a terembe. Még volt fél óránk a film kezdetéig, így végig beszélgettünk. Megismertem egy közelebbi oldalát, ami nagyon jó és vonzó is egyben.
- A srácok tudnak róla, hogy mi most itt vagyunk ketten? – kérdeztem érdeklődve.
- Hát, én nem szóltam nekik. Majd megtudják. – ezzel le is zárta a témát. – Tényleg, mit reagáltál a reflektoros szereplésedre?
- Nem örültem neki. Nem akarok se híres lenni, se semmi. Meg csak jönnének a negatív leszólások.-Ya Ou megértően bólintott.
A film elég jó volt, bár volt mikor majdnem elaludtam. Mozi után Ya Ou elkísért engem a buszig, majd sietett a srácokhoz.
Másnap reggel telefoncsörgésre keltem. Beletartott egy kis időbe, amíg leesett, hogy nem álmodok, így gyorsan felvettem a telefont és beleszóltam.
- Haló? Ki zaklat engem hajnalban?
- Szia. Először is tizenegy óra van. Másodszor miért nem szóltál arról, hogy randizol Ya Ouval? – kérdezte Oli, mire egyből kinyílt a szemem.
- Nem akartam elkiabálni, de amúgy se hiszem, hogy ez egy randi volt, csak egy baráti kikapcsolódás.
- A te részedről lehet, na, mindegy nem is ez a lényeg. Hétfőn ráérsz? Átjönnek a fiúk és a barátnőik és filmezünk. Tudom, hogy másnap sulid van, de felkelnék és elvinnélek, szüleiddel is lebeszélem, ha gondolod. – mondta Oli, mire felcsillant a szemem.
- Oké. Megbeszélem anyuékkal, vész esetben hívlak. Hányra menjek? – kérdeztem érdeklődve.
- A fiúk olyan fél 7 felé, a barátnőik 8 körül, de szeretném, ha te is fél 7-re jönnél.
- Rendben, akkor hétfőn nálad pontban fél 7kor.
- Megbeszéltük, na, megyek. Vár még rám egy interjú.
- Sok sikert. – mondtam, majd vigyorogva tettem le a telefont. Hétvégén unatkoztam, így neteztem. Facebookon rengetegen ismerősnek jelöltek és rengeteg üzenetem volt ismeretlen emberektől, nem tudtam, hogy mi ez az egész. Nem is foglalkoztam vele. Később láttam, hogy az egyik ByTheWay rajongói oldal megosztott egy videót Oliról. Gondoltam megnézem. Kár volt. A videóban Oli nyilatkozott arról a képről, amit múltkor a tv-ben is leadtak. Gondoltam ebből nem lesz baj, hiszen elmondja, hogy legjobb barátok vagyunk, stb. Hát igen. Ezt el is mondta, de a nevemet is és ráadásul képeket is adtak le. Közös képeket Oliról és rólam, plusz a facebook adatlapomat. A vér is megfagyott bennem. Majd mikor megnéztem az egyik csoportot teljesen elment a kedvem mindentől. A közös képeink ott voltak, és kaptam pár pozitív kommentet ugyan, de rengeteg negatívat kaptam. Sokan leszóltál a külsőmet, mindennek elhordtak miközben nem is ismernek. Ez nekem nagyon fájt, hiszen semmi önbizalmam nincs és sosem voltam megelégedve magammal. Telefonomért nyúltam, majd rájöttem, hogy ezt személyesen kéne megbeszélni, így vártam hétfőig.
Hétfőn suli után naivan pakoltam be magamnak váltó ruhát és pizsit. Lefürödtem, hajat mostam megszárítottam és indultam. Hamar odaértem. Becsengettem és Benny nyitott ajtót mosolyogva. Köszöntem neki, majd bementem, Szikit és Ya Out láttam nekik is köszöntem, majd mindhármukat megöleltem.
- Olivér?
- Fürdik, mindjárt jön. Ülj le addig. – mondták, mintha tudnák mire készülök.
- Nem köszi, ehhez állnom kell. – mondtam, mire a srácok kérdően néztek rám.
- Szia, Szissz. – mondta Oli vigyorogva, majd megölelt, de én nem öleltem vissza. – Baj van? – kérdezte miközben fürkészve nézett.
- Mégis miért csináltad ezt? Mi a francért kellett neked interjút adnod rólam? – kérdeztem normális hangnemben.
- Jó, először is honnan tudod? Másodszor, nem hogy örülnél annak, hogy szerepeltél a tv-ben.
- Mondjuk onnan, hogy a 21. században élek. Örüljek? Miért örülnék? Ezerszer mondtam, hogy nem akarok szerepelni sehol, nem azért barátkozok veletek, mert híres akarok lenni. Nem tudom, hogy miért nem lehet ezt megérteni.
- Csak azt akartam, hogy lásd fontos vagy nekem, de látom ez is baj.  – kezdett ideges lenni.
- Nem az a baj, hogy elmondtad, hogy az a lány a képen a legjobb barátod. Hanem az, hogy elmondtad a nevemet és képeket mutattál rólunk. Több százan jelöltek ismerősnek, több százan írtak levelet. Aki eddig levegőnek nézett, az most nyalizik nekem.
- És miért baj az, ha bejelöltek? Nézd már meg egy kicsit az én oldalamat is.
- Én nézzem a tiédet? Te nézd az enyémet. Érted, hogy minek lettem kitéve? Bármelyik rajongói csoportba bemész, ott vannak a képeink és alatta engem ocsmárolnak, negatív kommenteket írnak rólam, mindennek elhordanak. Szerinted ez nekem jó? Van fogalmad róla, hogy ez mennyire fáj nekem? – mondtam a végén már sírva.
 - Nem kell velük foglalkozni. Örülj, hogy végre nem unalmas az életed, mint eddig volt. – nagyra nyitott szemekkel néztem rá, mire folytatta. – mármint nem úgy értettem. Miért kell egyből így nézned? Mindent túlreagálsz, és ebből már kezd kicsit elegem lenni. – mondta a hangját felemelve. A veszekedésünk közben Ya Ou , Sziki és Benny elképedve néztek minket.
- Szóval én vagyok a hibás. Tudod mit? Elmegyek és akkor már is nem lesz eleged belőlem. – mondtam, majd felkaptam a táskám és becsaptam magam után az ajtót. Mikor a lépcsőház aljába értem elkezdtem sírni és lerogytam a lépcsőre. Arcomat térdemre hajtottam és úgy sírtam, mikor hirtelen egy kéz karolta át vállamat.