Szerda van. Ma hat órám volt. Mikor a suli kijáratán
kiléptem, megcsapott a hideg. Hiába, még tél van. Lépéseimet gyorsítottam,
mikor megláttam a suli előtt a sötétkék kocsit. Mosolyogva szálltam be, és két
arca puszival és öleléssel köszöntöttem Olivért.
- Hát te? – kérdeztem csodálkozva, hiszen nem beszéltünk meg semmit.
- Gondoltam, hogy mivel a péntek délutánt úgyis azzal a köcsöggel töltöd, akkor a ma délutánt velem fogod. Nem akarom úgy tölteni, a februárt is, mint a januárt, hogy nem látom egyszer sem a legjobb barátomat. Ne aggódj, anyud tud róla, hogy velem vagy.
- Na, ne beszélj így róla. Rendes ő, csak ti valamiért nem bírjátok egymást. Tudom, te nem bírod, de én szeretem. De amúgy miért nem bírjátok egymást? Viszont köszönöm. Hova megyünk? – kérdeztem vigyorogva.
- Haha, majd szerinted elárulom. Meglepi lesz. – mutatta meg vámpír fogacskáit, és gondolom szándékosan nem felelt az első kérdésemre.
- Oké. – mondtam, hiszen abszolút teljes mértékben megbízok benne.
- Ja, jut eszembe. Még nem is gratuláltam. Az ajándékot persze nem tudom most odaadni, hiszen valaki elfelejtett szólni a mai tervéről. – mondtam mosolyogva.
- Mihez kellene gratulálnod? És milyen ajándék? Ehető? – kérdezte hatalmas nagy vigyorral az arcán, miközben engem nézett.
- Először is, az utat figyeld. Másodszor a „What does the fox say?” feldolgozásotokhoz. Ügyesek vagytok, nagyszerű lett. És a nézettsége, másodpercenként ugrik feljebb. Az ajándék egy része ehető, de mivel nem szóltál így nincs itt.
- Na, már meg is bántam, hogy nem szóltam. Mikor találkozunk legközelebb? Mondjuk holnap? Süti hiányom van. – mondta durcizva.
- A holnap az nem jó, de esetleg ott van a szombat. – mondtam vidáman.
- Koncertünk lesz. Miért nem jó a holnap? – kérdezte érdeklődve.
- Dávid elém jön a sulihoz, és utána elmegyünk vásárolni.
- Szuper. Jó szórakozást, bár ha vele leszel, nem lehet jó. – mondta gúnyosan.
- Oli, miért utálod ennyire? – kérdeztem érdeklődve, hiszen egyikőjük sem mondja el.
- Mert nem bízok benne. Félek, hogy megbánt téged. ÉS nem hagyom, hogy bárki is bántsa a legjobb barátomat. – mondta komolyan. Miközben leállította a motort. – Megérkeztünk. – majd mire válaszolhattam volna, már ki is pattant a kocsiból. Mikor körbe néztem a környék nem volt ismerős. Sőt, fogalmam sem volt hol vagyunk.
- Hol vagyunk? – kérdeztem érdeklődve.
- Ha elárulom, egyből rájössz. Bízz bennem és csukd be a szemed, majd én vezetlek.
- Hát jó, de ha bárminek is neki megyek neked véged. – mondtam nevetve.
- Mernék én ilyet tenni? – kérdezte ’ komolyan ’. – Na, viccet félre téve, nem lesz bajod nyugi. – Aztán csak mentünk és mentünk, és a változatosság kedvéért mentünk. Kis lépcső, majd folyosó, majd lift. Lift?
- Oli, tudod, hogy klausztrofóbiám van, menjünk lépcsőn, légy szi. – változtattam könyörgő hangnemre.
- Nyugi, mellettem biztonságban vagy. – mondta nyugtatóan. Nem tudom, hogy hogyan, de sikerült megnyugtatnia. Mikor kiszálltunk a liftből mentünk tovább, majd mondta, hogy kinyithatom a szememet. Egy ajtó volt előttem. Mikor benyitott, egy stúdióban találtam magamat és három srác nézett mosolyogva rám. A ByTheWay többi tagja, végre megismerhetem őket. Sorban bemutatkoztak, majd pár szóban beszéltek magukról. Majd kérdezgettek rólam. Ugyanolyan kedvesek és jó fejek, mint amilyennek képzeltem őket. És előadták nekem a „You’ve got it” című dalukat. Fantasztikus lett, nagyon tehetségesek. A délután további részében megismertem a srácokat, sokat nevettünk és játszottak még nekem néhány dalt. Megtanították nekem a cup songot. A poharas résznél rengeteget bénáztam, de végül sikerült megtanulnom. Az éneklést nem vállaltam, hiszen borzalmas hangom van. Nagyon nevettünk éppen azon, hogy Benny valahogy elrepítette a poharát, amikor hirtelen megszólalt a telefonom, ami Olivér mellett volt. Nem tudom milyen ötletből vezényelve felvette a telefonom és nevetve beleszólt ezzel a szöveggel: „Szilvi jelenleg túl jól érzi magát ahhoz, hogy telefonáljon. A sípszó után kérem, hagyjon üzenetet. Bíííp.” . Persze mindannyian szakadtunk a röhögéstől. De Olivér hirtelen elkomorodott, majd bólintva felém nyújtotta a telefont. Mosolyogva vettem el, majd mikor a kijelzőre néztem lefagyott a mosoly az arcomról. Dávid az.
- Hát te? – kérdeztem csodálkozva, hiszen nem beszéltünk meg semmit.
- Gondoltam, hogy mivel a péntek délutánt úgyis azzal a köcsöggel töltöd, akkor a ma délutánt velem fogod. Nem akarom úgy tölteni, a februárt is, mint a januárt, hogy nem látom egyszer sem a legjobb barátomat. Ne aggódj, anyud tud róla, hogy velem vagy.
- Na, ne beszélj így róla. Rendes ő, csak ti valamiért nem bírjátok egymást. Tudom, te nem bírod, de én szeretem. De amúgy miért nem bírjátok egymást? Viszont köszönöm. Hova megyünk? – kérdeztem vigyorogva.
- Haha, majd szerinted elárulom. Meglepi lesz. – mutatta meg vámpír fogacskáit, és gondolom szándékosan nem felelt az első kérdésemre.
- Oké. – mondtam, hiszen abszolút teljes mértékben megbízok benne.
- Ja, jut eszembe. Még nem is gratuláltam. Az ajándékot persze nem tudom most odaadni, hiszen valaki elfelejtett szólni a mai tervéről. – mondtam mosolyogva.
- Mihez kellene gratulálnod? És milyen ajándék? Ehető? – kérdezte hatalmas nagy vigyorral az arcán, miközben engem nézett.
- Először is, az utat figyeld. Másodszor a „What does the fox say?” feldolgozásotokhoz. Ügyesek vagytok, nagyszerű lett. És a nézettsége, másodpercenként ugrik feljebb. Az ajándék egy része ehető, de mivel nem szóltál így nincs itt.
- Na, már meg is bántam, hogy nem szóltam. Mikor találkozunk legközelebb? Mondjuk holnap? Süti hiányom van. – mondta durcizva.
- A holnap az nem jó, de esetleg ott van a szombat. – mondtam vidáman.
- Koncertünk lesz. Miért nem jó a holnap? – kérdezte érdeklődve.
- Dávid elém jön a sulihoz, és utána elmegyünk vásárolni.
- Szuper. Jó szórakozást, bár ha vele leszel, nem lehet jó. – mondta gúnyosan.
- Oli, miért utálod ennyire? – kérdeztem érdeklődve, hiszen egyikőjük sem mondja el.
- Mert nem bízok benne. Félek, hogy megbánt téged. ÉS nem hagyom, hogy bárki is bántsa a legjobb barátomat. – mondta komolyan. Miközben leállította a motort. – Megérkeztünk. – majd mire válaszolhattam volna, már ki is pattant a kocsiból. Mikor körbe néztem a környék nem volt ismerős. Sőt, fogalmam sem volt hol vagyunk.
- Hol vagyunk? – kérdeztem érdeklődve.
- Ha elárulom, egyből rájössz. Bízz bennem és csukd be a szemed, majd én vezetlek.
- Hát jó, de ha bárminek is neki megyek neked véged. – mondtam nevetve.
- Mernék én ilyet tenni? – kérdezte ’ komolyan ’. – Na, viccet félre téve, nem lesz bajod nyugi. – Aztán csak mentünk és mentünk, és a változatosság kedvéért mentünk. Kis lépcső, majd folyosó, majd lift. Lift?
- Oli, tudod, hogy klausztrofóbiám van, menjünk lépcsőn, légy szi. – változtattam könyörgő hangnemre.
- Nyugi, mellettem biztonságban vagy. – mondta nyugtatóan. Nem tudom, hogy hogyan, de sikerült megnyugtatnia. Mikor kiszálltunk a liftből mentünk tovább, majd mondta, hogy kinyithatom a szememet. Egy ajtó volt előttem. Mikor benyitott, egy stúdióban találtam magamat és három srác nézett mosolyogva rám. A ByTheWay többi tagja, végre megismerhetem őket. Sorban bemutatkoztak, majd pár szóban beszéltek magukról. Majd kérdezgettek rólam. Ugyanolyan kedvesek és jó fejek, mint amilyennek képzeltem őket. És előadták nekem a „You’ve got it” című dalukat. Fantasztikus lett, nagyon tehetségesek. A délután további részében megismertem a srácokat, sokat nevettünk és játszottak még nekem néhány dalt. Megtanították nekem a cup songot. A poharas résznél rengeteget bénáztam, de végül sikerült megtanulnom. Az éneklést nem vállaltam, hiszen borzalmas hangom van. Nagyon nevettünk éppen azon, hogy Benny valahogy elrepítette a poharát, amikor hirtelen megszólalt a telefonom, ami Olivér mellett volt. Nem tudom milyen ötletből vezényelve felvette a telefonom és nevetve beleszólt ezzel a szöveggel: „Szilvi jelenleg túl jól érzi magát ahhoz, hogy telefonáljon. A sípszó után kérem, hagyjon üzenetet. Bíííp.” . Persze mindannyian szakadtunk a röhögéstől. De Olivér hirtelen elkomorodott, majd bólintva felém nyújtotta a telefont. Mosolyogva vettem el, majd mikor a kijelzőre néztem lefagyott a mosoly az arcomról. Dávid az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése