6. rész

*Szilvi szemszöge*

Olivér tényleg igaz barát. Az egész szombat délelőttöt velem töltötte. Épp befejeztük a filmnézést, amikor megérkeztek a srácok. Amíg Olivér felment átöltözni, ők megkérdezték, hogy jobban vagyok-e. Kaptam tőlük csokit is.
- Aranyosak vagytok, köszönöm. – mondtam meghatódva, hiszen teljesen meglepett ez az egész. – Nem kértek sütit? Csütörtökön csináltam, és el akartam ma vinni nektek.
- Sütire sosem mondunk nemet. – mondták a srácok mosolyogva. Kivittem a sütit, és ők elkezdték enni. Ízlett nekik, legalábbis szerintem, ugyanis annyira ették, hogy meg sem szólaltak.
- Ez mi? ÉS én miért nem kaptam. Na, szépen vagyunk. – sértődött be Oli. Majd azonnal túltette magát ezen és neki látott a süti evésnek. A fiúk maradtak még egy kicsit, és próbáltak nevettetni. Ya Out, Bennyt és Szikit csak három napja ismerem, mégis tudom, hogy elképesztően jó barátok. És Olivér? Ő egyszerűen tökéletes legjobb barát. Képes volt ott hagyni tegnap a koncertjüket, csak azért, mert tudta, hogy ki vagyok. És ezt nagyon köszönöm neki, és ez mindennél többet jelent nekem.

Hétfőt és keddet, úgy ahogy átvészeltem, próbálom elfelejteni Dávidot. De nem az fájt, hogy ő tette ezt velem, hanem az, hogy bárki is ilyet tett velem. Szerdán még enyhe rosszkedvvel mentem ki a suliból, de mikor megláttam a sötétkék kocsit, egyből jobb kedvem lett. Beültem az anyósülésre Olivér mellé, és mosolyogva néztem hátra a másik három srácra. Elmentünk egy Mc Donald’sba, majd felmentünk Olivér házába. Oli mondta, hogy ne aggódjak, megfűzte a szüleimet, hogy estig maradhassak és majd ő haza visz. Eldöntöttük, hogy sütünk valamit. Gyorsan kerestünk a neten valami gyorsan elkészíthető, de finomnak kinéző sütit. Hozzá is láttunk, de Ya Ou azonban félre vonult telefonálni. Nagyokat nevettünk, mikor rosszkedvűen visszatért köreinkbe.
- Minden oké? –kérdeztem aggódva.
- Ja. Megint összevesztünk Barbival, mint mostanában minden nap.
- Sajnálom. – mondtam teljesen átérezve fájdalmát. Amikor hirtelen liszt vágódott az arcomba. Nem, nem jártak szellemek ott. Hanem Oli valamilyen ötletből vezényelve, kiszedett egy kicsit a lisztből és hozzám vágta. Elég érdekesen nézhettem rá, ugyanis egyből elkezdett magyarázkodni.
- Csak kíváncsi voltam, hogy hogy áll neked ez a szín. Szerintem határozottan átcserélhetnéd a púderedet erre a típusra. – a terve sikerült, ugyanis mindannyian hangos nevetésbe törtünk ki. Olivér félve nézett rám, gondolván, hogy visszaadom.
- Ne aggódj, én nem vagyok olyan, hogy az arcodba lisztet szórok. – mondtam mosolyogva, mire ő megnyugodott. Hahh bevette, gondoltam magamba. Mondjuk igazat mondtam, mert én nem az arcába szórtam, hanem a pólójába. De sajnálatomra, ő tovább folytatta a harcot és ezúttal a hajamba szórt egy csipetnyi lisztet. A többiek nagyon jót nevettek rajtunk, majd Olivérrel összenéztünk és elvigyorodtunk. Egyre gondoltunk, még hozzá arra, hogy a srácokat is vonjuk be. Bele markoltunk mindketten a lisztbe, a srácok mit sem sejtve mosolyogtak. Ám mikor hozzájuk ’dobtuk’ az már nekik sem tetszett. Benny és Sziki megtámadták Olivért, míg Ya Ou elkezdett csikizni engem.
- Neeee. Ne csináld. Hagyd abba. Szánom-bánom bűneimet, csak ezt ne. Nagyon csikis vagyok, bele fogok halni. – mondtam nevetve. Ya Ou kérésemre abba hagyta, de helyette felkapott és a vállára kapott. Ütögettem a hátát, de nem akart elengedni.
- Olii, Benny, Sziki, vagy valaki. Segítség. – mondta segítség kérően. – Na, köszönöm. Mellettetek el is rabolhatnának.
- Dehogy, ismeretlennek nem hagynám. – mondta vidáman Oli. Ya Ou végre letett és megszólalt:
- Jut eszembe, Oli szóltál már Szilvinek a péntekről?
- Mi van pénteken?- csillant fel a szemem.
- Még nem, én is most találkoztam vele először azóta. – magyarázta meg a helyzetet.
- De miről van szó? Mondjátok már. – kíváncsiskodtam továbbra.
- Először is mit csinálsz pénteken? Valentin nap. – mondta Ya Ou, de a végénél elhúzta a száját.
- Szerintem semmit, legalábbis nem tudok róla, hogy csinálnék bármit is. – mondtam, majd mosolyogva vártam, hogy miért kérdezik.
- Akkor oké. Beszéltem szüleiddel, ők elengedtek. Két koncertünk lesz. És arra gondoltunk, hogy eljöhetnél velünk. És mivel későn érünk haza, utána aludhatnátok mindannyian itt. Na, mit szólsz hozzá?- vetette fel ötletüket Oli.
- Hogy mit szólok hozzá? – kérdeztem, mire a srácok kérdően néztek rám. – Köszönöm, de tényleg. Szívesen elmennék veletek. –mondtam mosolyogva, majd mind a négyüket megöleltem. Hát jó fej barátaim vannak. :P